Lokodi Imre

A várkastély láttán nincs is olyan arc ami ne sápadna bele: mit ábrázol a "titkosított cél". Keményvalutában — hozzávetôleges számítással — egymillió ötszázezer dollárt kóstál, de bizonyos, majd ennél jóval többre rúg a végösszeg. Annak eredményeként — toldandó be —, hogy a közelmúlt és a jelen történetének "impresszumában" írva van: (vár)kastélyokat nem ôrzünk meg és nem szolgáltatunk vissza. Mivégre, kinek is? A muemlék "védjegye" alatt (minden állami jog fenntartva, kötelesség kevésbé) ment a Nagy Süllyesztôbe, mutrágyázott, kivételes törmelékként.

Visszapillantó

Magyarózdon vagyunk, a Radák-várkastély fagyos árnyékában. Az alapozás késô középkori, a néhány évszázad — sürített levegôjével — a Radák bárókat illeti. Elsô leégésük 1706-ra tehetô, amikor copfos labancok megostromolják a várkastélyt, utána felgyújtják. Radák Ádám nem megy Rodostóba, újjáépítteti. Ennyivel nagyjából meg is úszták a történelmi viszontagságokat, a család jóval korábban kihalt a végsô megnyomorítás elôtt. Teleki Ilona (a várkastély utolsó tulajdonosa) négyökrös szekérrel hajtott ki Magyarózdról a "fényes szelek" elôtt. Kérdezték falusfelei: hova, merre, méltóságos asszony? Királyhágó felé, mondta. Valahonnan a Maroson túlról a lenyugvó nap visszakacagott, emlékeznek: már erôsen vörös volt az ég alja...

Az elôkelô emigráns asszony örökösei Franciaországban élnek, ha jól értettem, Párizsból küldözgetnek képeslapot "haza". Néha jönnek. Az ózdiak szeretettel fogadják a nyugati "falusfeleket", ilyenkor kürtôskalácsot forgatnak porcukorban. Névjegykártyájukon nincs víznyomásos családi címer, egyszeruen ôk a távoli ismerôsök. Az idô, a rang, a földrajzi mérték Magyarózdon betartatik mégis.

Se várúrnôk, se daliák...

A fordulat után eljöttek Magyarózdra civil szervezetek, a várkastélyt megcsodálták, elkelt egy kis történelmi nosztalgia (volt, aki vitézkötéssel falta a múltat), aztán jobban szemügyre véve a beázott falakat, a mindenkori süket hatalmat emlegették fel, címére megeresztve egy-egy zaftos szidalmat, majd megcsóválták fejüket mondván: annyi pénz nincs is — és továbbálltak.

Kilencvennégyben, a Horváth István emlékünnepség tájékán az EMKE sem ábrándozott magasztos dolgokról, pénztárcájára hivatkozva. Nincs mese, azazhogy csak a mesében van felmozgató varázsige és fuvola. Jobb híján kimondatott: ha netalán a völgyön felkúszik egy tonnásabb légköri nyomás, a kasély akár össze is dôl(het).

Lelkészi javaslatra a Bonus Pastor — Erdélyi Református Mentômisszió komolyan vette a dolgokat, a bükkösi polgármesteri hivatal leltárában tovább nedvesedô kastély használati jogának licitálására leutazott Magyarózdra. Az illetékesek úgy vélték, mivel a versenytárgyaláson a fent nevezett szervezet kiterített szándékánál nemesebbre nem talál, a kastélyt 99 esztendôre a Bonus Pastor Alapítvány rendelkezésére bocsátja. Éppen idejében. A kastély tetôzete beszakadt, a falak porlásig beáztak, a sarokbástyák hasadásain az apró madár is berepül, meg aztán hordták-hordogatták az épületanyagot a "szellemuzô" falusfelek s távolabbi atyafiak. A "meglesettek" igen meglepôdtek, amikor velük ellentétben az idegenek nem hordták, csak méregették fényes acéleszközökkel a varázslatos falakat.

Holtbiztos: az örökösök se várúrnôk, se páncélos daliák nem akarnak már lenni, beérik Szajna-parti lakásukkal, veretes családi beszélyekkel kitapétázva. Az alapítvány illendônek találta tervét Párizsba postázni. A jog szerinti örökösök a tervre rábólintottak, tôlük lehet elvonókúrás központ is, vagy más emberbaráti ötlettel felépített szolgálat. Igényük mindössze egy szoba — ha a kastélyban megszállhatnának.

Az újabb versenytárgyalás a Bonus Alap és a speciális építôipari káefté között nagyvonalú vállalkozást eredményezett. A marosvásárhelyi BAUFORK Kft. újjáépíti a Radák bárók várkastélyát. Eredeti épületrajzok, század eleji felvételek a "gyakorló" tanácsadók. A felújítás szigorúan az eredeti vonalakhoz köttetik. Fölösleges minden más elképzelés.

Ahol malterfogóként keleti írásjeleket utánzó léceket láttunk, valahol ott lesz tábla elhelyezve: Rehabilitációs központ. Alkohol- és kábítószerfüggôk (szenvedélybetegek) terápiás otthona. Szabadon fogalmaztam, a lényeg marad. A várkastély felújítására 5 évet írtak a felek a szerzôdésbe.

Fázisok és borkockák...

A kastély belsô állványzata eredeti. A masszív tölgyfa lépcsôket a múlt század közepén kipusztult Radák bárók is koptatták még. A földszinti kovácsoltvas rácsot nem tekerték ki a falból a fosztogató helyi toldik. Négyzetekre osztja a gazborostás mezôt. Alkalomra onnan leselkedtek a stílgarázdák. Barokk ablakot, ajtót cipeltek el, minden mozdíthatót. Parasztházba barokk ajtón kopogott be az új idôk új szele. A bárók után itt hajtotta álomra esténként sépadt fejét a népi demokrácia. Valahonnan a pince mélyébôl mutrágyaszag árad, ha nem éppen tetupor. Voltak népi vigasságok persze, sztahanovista bálok fényét nézte magaslati túloldalról a bús vincellér. A földszinti falakat néhol befújták szocialista zománccal, elvégre az olajfesték ma is jól tartja magát, felspriccolva nagy népi lakomák emlékével. Az emeleten ugyanaz. A bibliai jeleneteket lemázoltatta a parancsuralom. Fészket vájó vadvíz az emeleti parketta helyén, törmelék, kômuvesösvény a kultúrtörmelékben, kötelek. Míves kéz nyomát követem, megkaparták a falat, eredeti falfestések mintázatát keresték. Találtak színes ábrákat néhol.

A tetôzeten dolgoznak az ácsok, valóságos építôtelepet tart a lecsapott Radák-kastély. A sarokbástyák tetôzetét szurkos kátránypapírral kúposították. Állagmentés sürgôsen. Csattogtat a szél, borzolja az idegeket.

— Szellemek márpedig nincsenek, mondja az ács, bent rekedtek a befalazott alagútban. Megnyugvásként legyen ennyi elég. Ha kôszemcsés palackra talál az alagsor valamelyik odújában — igéri nekünk —, beszól. Kockára vágná a borkocsonyát. Kígyócsontváz a fogságban tartott szellemek eledele. Hallom késôbb: idônként zörögnek odalent...

Építészeti szempontból második fázis lesz a barokk magtár restaurálása, állaga viszonylag jó. Ahogy elnézem, apró mezei "jószágok" költöznek abba mostanában, ha nem halnak éhen ott. A magtárat a kollektív gazdaság bukása tisztára söpörte. Addig volt benne tavasztájt szemét is, volt mire hivatkozni a hüledezô ellenôröknek. Most már átlényegül a magtár, manzárdjában, a tervek szerint, konferenciatermet, majd két- és négyágyas szobákat építenek ki, vendégfogadó kis szalont, konyhát a jónépnek. Egészségügyi funkcionalitást is mellé képzeltek a tervezôk.

Harmadik fázis maga a kastély külsô-belsô restaurálása. Stílustervezésben: reneszánsz ablakrámák elkészítése és beépítése, gerendás padlómennyezet barokk mennyezetfestéssel, barokk parketta lerakása, faragott karzat, csigalépcsô beépítése a kastély enteriôrjébe, az eredetitôl a legminimálisabb eltéréssel. Liftet mozgássérülteknek. A két nyugati bástyában kap helyet a rehabilitáció adminisztrációja. Visszaépítik az északi rész teraszos bejáratát, ahol most még teherautónyi "úri" szemét ömlik az udvarra. Van munka elég.

Várpadláson

A Bonus Pastor Alapítvány — Erdélyi Református Mentômisszió (céljai) szukszavúan is sokat mondanak: szenvedélybetegek terápiás kezelése, mentôszolgálat, alkohol-, drogfüggô betegek és hajléktalanok felkarolása, önkéntes munkatársak beszervezése és felkészítése, gyógykezelésben részesült betegek társadalmi beilleszkedése, elméleti kórmegelôzô kurzusok. Mindezek gyakorlati kivitelezése van tervbe véve Magyarózdon.

A kastély szállásadó "befogadóképessége" valamivel csökkent korábbi arisztokrata vagy póri bálok népsuruségéhez képest. Mintegy 50-55 kóresettel számolhat a misszió állandó orvosi és pasztorációs asszisztenciával. Meghívót alkalmakként családtagoknak is postáznak, ugyanis gyakorlat mutatja, hogy jelenlevô családtag is igen fontos tényezôje a társadalmi reintegrálódásnak. A munkaterápia eredményességének függvényében állapítandó meg majd a kezeltek ózdi tartózkodásának ideje. A társadalom "gondoskodása" folytán a rehabilitációs munkának van jövôje, sajnos.

A majdani terápiások "már elôre" visszajárnak. A völgyi látkép igen vonzó, besegítenek a restaurációs munkába. Elôgyakorlatokat végeznének majdani ingázáshoz? Ki tudja... Egyelôre jönnek, lapátolják a törmeléket szívesen, épületanyagot cipelnek fel az emeletre, a vödörbôl kiöntik elôzô életüket, máskor újakat kevernek. Magasra szállnak itt, a lelki balesetmentes zónában. Fizikailag még fennáll ugyan némi veszély. Ha nem tartogat valamiféle arisztokrata átkot a várkastély... Egyelôre hull a törött cserép. Szabó János neve kettétörve. A cserepet vetette az Úrnak 1900. esztendejében. Apró parasztnevek a porban, nem szokás megjegyezni. Élt, isten nyugosztalja, így tovább. Mirôl szól a szolganép?

Mondtuk volt, mindenféle szellemlehetôség befalazva. Ballai Katalin egykori szobalány nem tart semmiféle átoktól. Uraságék szelídek voltak, mondja. Bár kezdetben Konrád báró lôfegyvert ragadott, ha pór lépett az udvarba. Nem értette még, hogy a Küküllô-völgyi paraszt nincs rablásra kárhoztatva. A báró — Kata néni szerint — igen rossz emlékekkel jött fel az erdélyi dombokra Úkirályság mélységébôl. Emlékszik egy igaz történetre. A báró öt elôkelô vendégével, állig lôfegyverben behatolt az alagútba, rémülten tértek vissza ám. Irtózatos zörejeket hallottak, gurultak a koponyák, állati formákat öltött boszorkányok csüngtek az alagút falán. Megriadt a kastélyi szolganép, alá nem ereszkedett volna senki a báró aranykorsójáért sem.

A bárónak jó borai voltak a pincében...

Ballai Katalin, ha papírra vetné emlékeit, Magyarózd és környéke nagy mesemondója lenne. Ismeri a dulôk, az elbogáncsosodott szôlôhegyekrôl, pásztorokról szóló legendákat, talán Ózdról, a honfoglaló vezérrôl is van története. A Radákok háztartási szokásairól, Teleki Ilona tulajdonú festményekrôl, a második emeleti hallban, ahol beült a képbe Lorántffy Zsuzsanna nagyasszony. Szobalányként törölte róla a port. Kihúzta a vadászatról megtért fôúr talpából a tövist. Az mondta neki: ha fájni fog, megrúglak bizony, te Kata...

Nemrég a magyarózdi idôs parasztasszony fôúri mennyegzôre kapott meghívót Párizsból. Úgy gondolta, sokba kerülhet az út, itthon maradt Magyarózdon, sütött egy tál fánkost, feltette a nagy asztalra.

Ballai Katalin mesélt sokat Magyarózdról. Horváth Istvánról, aki erdôszéli tisztáson mondogatott szép verseket neki úgy 1930-tól errefelé. Meghalt a parasztköltô, hatalmas sziklatömb nyomja sírját toronyalján. Ha minden jól megy, a Horváth- emlékházat is felemeli a vállalkozó, erôs betont önt alá az alapba.

-Bántaná egy kicsit szegény Pistát a dolog...