A magyarózdi Radák kastély falkutatási munkálatainak összegzése

A magyarózdi

Radák kastély

falkutatási munkálatok összegzése

Készitette: Kiss Lóránt

regi_kep.jpg (65476 bytes)

A Bonus Pastor Alapítvány egy keresztyén konferenciaközpontot kiván létrehozni a magyarózdi Radák kastélyban. A helyreállítási munkálatok 1998-ban kezdődtek és jelenleg is tartanak. Jelen pillanatig a következő munkálatokra került sor:

· A kastély fedélszerkezetének teljes újjáépítése

· A kastély emeleti és földszinti helyiségeinek falkutatása

· A kastély emeleti, nyugati nagytermének falképkonzerválása, a délkeleti emeleti toronyszoba ablakbélleti stukkódíszeinek részleges rögzítése

· A kastély egyik feltöltött pincéjének leletmentő-ásatása

A MŰEMLÉK LEIRÁSA

Magyarózd (románul:Ozd) földrajzilag a Maros és a Kis-Küküllő között helyezkedik el, Ludastól 20 km-re, déli irányba. Jelenleg a falu Magyarbükkös községhez tartozik.

Első okleveles említése az 1227-es sematizmusban történik, ekkor a plébániatemplom papja Ambrus. (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása).

1333-ban: "Martinus sacerdos de Ozd solvit 32 denarios. A falu első ismert birtokosai Simon somogyomi bán fiai 1358-ban. 1496-ban a falu a gyulafehérvári káptalan, majd 1509-ben Barlabássy Lénárd erdélyi alvajda birtokába kerül. Zápolya János idejében a település az Ózdi család birtokában van. 1583-ban Báthory Zsigmond Csapóval, Mezősályival és Kocsárddal egyetemben Szalánczi Györgynek és Baládfi Magdolnának adományozza. Nem sok időre rá a Tolmács család kezére kerül, -Radák István felesége, Tolmács Zsófia révén jut a falu birtokába. A XVII. század végén a falu átmegy a Pekri család birtokába.

Már 1514-ben említik Barlabási Lénárd ózdi udvarházát: "domum et curiam nobilitarem …in Ozd" (Entz Géza: Erdély építészete a XIV-XVI. században)

A jelenlegi négy saroktornyos kastély a XVII. században épült, a küküllővári kastéllyal mutat szerkezeti hasonlóságot. A kastélyt a XVIII század elején az osztrák csapatok felégetik, utána jelentős mértékben újjáépíitik. A déli és északi oldal előépítményei már a XVIII századi építkezések eredményei.

KUTATÁS

A kastély állagmegóvási munkálatainak megkezdése előtt, az épület romos állapotban volt.

A tetőzet 50-60%-ban hiányzott az épületről. Az épületet szerkezeti repedések szabdalták. A tetőzet hiányának következtében több helyiség mennyezete elkorhadt és beszakadt, a vakolatrétegek több helyen teljesen leáztak vagy károsodtak.

Az évtizedekig beszakadt héjazatú kastély vakolatfelületei változó állapotban maradtak fenn. Az épület legkárosodottabb része a földszint északi szárnya. Ezen a részen nemcsak a tető hiánya, hanem a külső falak mellett felgyűlt több méter magas törmelékhegy is növelte a falnedvességet.

Az újrafedési munkálatok 1998 nyarától 2001 nyaráig tartottak. Mivel a teljes tetőszerkezetet újjáépítették, az emeleti termek mennyezete is lebontásra került. Ez tette sürgőssé az emeleti termek falkutatását a munkálatok megkezdésének idején. A földszinti rész kutatására jóval később, 2003 őszén került sor.

A kutatás fő célja hogy felhívja a figyelmet az esetleges műrészletekre (falfestmény, kőfaragvány) és feltérképezze, rögzítse a lebontásra ítélt vagy pusztuló falfelületek díszítéseit.

Az épület téglafalainak és vakolatfelületeinek emeleti részei az újrafedés óta eltelt három év alatt teljesen kiszáradtak. A földszinti helyiségek kiszáradása egy lassúbb folyamat, de itt is lényeges javulás tapasztalható.

A 11 számú földszinti boltozatos helyiség használata életveszélyes!. A helyiség boltozata részlegesen beomlott és bármikor teljesen beomolhat. Hasonlóképpen az emeleten, e helyiségek boltozatán való közlekedés is életveszélyes!

KÜLSŐ

A kastély keleti és északi oldalán, illetve az északkeleti tornyon a jelenlegi vakolat részleges lepusztulásával láthatóvá vált a téglafalakra felhordott első vakolat: Ennek a vakolatnak sárgásfehérre meszelt elsímitott felülete van. Az emelet szintjén, az ablakok felső és alsó szélének magasságában egy-egy 20 cm széles vízszintes vörös sáv fut végig. Ez a vörös sáv mindenütt követhető ahol fennmaradt az első vakolatréteg. E vakolat felületét utólag megkalapálták, az újabb vakolatréteg jobb tapadása érdekében. Ez a réteg mintegy 15-20 m² felületen maradt meg. Javasoljuk megtartását.

A keleti, nyugati és déli homlokzat egyes földszinti ablakkeretei vakolatból vannak kialakítva, de a kő-ablakkeretekhez teljesen hasonló módon. Az első, vörös sávos vakolatréteg egyezik ezen ablakkeretek vakolatával. Az ablakkereteken, közvetlenül a vakolatrétegen két réteg vörös festés van. Az első réteg rózsaszines, világosabb árnyalatú, a második réteg sötétebb, barnásvörös. A kő ablakkereteken hasonlóképpen megtaláljuk ezeket a festékrétegeket, csak sokkal töredékesebben.

A délkeleti torony déli oldalán a földszinten van egy, a fent említettől eltérő jellegű vakolat: durva felületű, eldolgozatlan, és nincs rajta meszelés. Ezen a vakolaton egy fekete színű kör látható, melyen beosztások vannak. Feltételezzük hogy egy napóra festett lapja lehetett.

A déli előépítmény (lépcsőház) homlokzatába a bejárat közelébe egy másodlagosan felhasznált gótikus jellegű élszedéses kő ablakkeret látható. Az ablakkeret szemöldökpárkányát lefaragták.

A kastély északi előépítményében a málladozó vakolat alól egy faragott kőtöredék bukkant elő: a töredék egy reneszánsz ikerablak középső osztásának a töredéke. Nem tudjuk, hogy a jelenlegi kastélyból, vagy annak elődjéből származik.

EMELET

1. helyiség (hall)

A hall falain jelenleg sárga olajfesték van ( márványutánzat- jó kivitelezés), a falak szélén fekete kontúrvonalakkal. Becslésünk szerint a XIX. századból származik. A festék és a 2-5 cm vastag vakolat alatt egy szürkéskék réteg van, festett motívumok nélkül. Az első vakolat a felszíntől 5-8 cm-re helyezkedik el, le van meszelve fehérre és két nyílás (ablak-ajtó) látható rajta, amelyeket később befalaztak. A helyiség mennyezete lapos, vakolt és szimmetrikus barokk stukkódíszítéses. Utólag a mennyezetet kétszer festették.

(Az első réteg: virágcsokrok a négy szélétől kiindulva, erre a rétegre tevődött rá egy másik, sablonnal készült virágmotívumokkal). A mennyezet erősen megrongálódott állapotban van, a vízbeszivárgás miatt. Az északnyugati sarka a mennyezetnek beomlott, vakolat nem maradván még a sarok merőleges falain sem. A mennyezetet le kell bontani, a megrongálódott állapota miatt.

2. helyiség

Ebben a helyiségben 3 réteg vakolat tevődött egymásra, okker, szürke festékkel és fehér meszeléssel - kivéve néhány csíkot, amelyeket a falak felső részére húztak. A falakról, de a mennyezetről is, hiányzik a díszítés. Az előző vakolatokon lyukak láthatóak, melyek a kőművesek kalapácsának tulajdoníthatóak. A helyiség délnyugati falai súlyosan meg vannak rongálódva a víz miatt, ezért ki kell őket cserélni.

3. helyiség

Három réteg vakolat tevődik egymásra, díszítés nyomai nélkül.

4. helyiség

Az emelet két nagy, szimmetrikus termének egyike. A XX. század 50-es éveiben az északi falat részlegesen lebontották, a 12. teremmel való egyesítése érdekében. A jelenlegi, 50-es évekből származó, 3-7 cm vastag vakolatréteg alatt egy rézzöld réteget találunk, melyet a száraz vakolatra festettek. Ezt a színt találjuk a helyiség mindenik oldalán. Ez tulajdonképpen egy felfüggesztett drapéria-utánzat. A falak felső oldalán látható az okker alap, amelyről a drapéria „függ”. A drapéria felső széleitől virágmotívumok és fekete körvonalú merőleges vonalak indulnak. Az ablak és a mennyezet közti területen a zöld színt a szürke váltja fel, az ablakra virágkosarat festettek, amelytől szimmetrikusan két virágmotívum indul. A fehér és a fekete dominál. Az egész felületen lyukak (a kőműveskalapácsok nyomai) és felületi és mély hiányosságok mutatkoznak. A mennyezet alatt kb. 30 cm-el, a keleti és déli falon hiányzik a vakolat, egy 9-12 cm vastagságú csíkban - egy előző megerősítési munkálat miatt, melyhez fémrúdakat (plattband) használtak. A délnyugati falon hiányzik a „zöld” réteg, egészen 140-150 cm-es magasságig. A felső részek a délnyugati sarokban és a nyugati falon megrongálódtak a vízszivárgások miatt és a következőket mutatják:

a felület eróziója
az egymásra tevődött rétegek közti tapadás megszűnése
a színlemez kohéziójának megszűnése
a pigmentszemcsék fizikai és kémiai romlása

Becsléseink szerint ez a réteg a XIX. század elejéről származik.

E réteg alatt, egy 2-4 cm vastag vakolat alatt helyezkedik el az első, 2-4 cm vastag vakolat, melyet a falszerkezetre alkalmaztak, és okker-vörös színnel „ al secco” stílusban festettek. Ezt a réteget találjuk a terem mindenik falán. Nyoma sincs díszítésnek rajta, kivéve az ablakkereteket. Itt egy négyszög alakú keretbe középre festett kört találunk, minkettő stukkósított. Egy világos okker alapon, a kör körül és a négyszögön belül virág- és növénymotívumok sorakoznak, sablonnal festve. Nem számítva a repedéseket, az ablakkeretek festményei megmaradtak jó állapotban. A mennyezeten (40 %-a beomlott a déli részen ) egy félkörökből álló stukkós keret látható, melynek stílusa hasonló a hallban levő keretéhez. E kereten belül, a középső részen (festett) stukkózás nyomai vehetők ki. Ezek a stukkók egy barokk stílusú növénymotívumokból álló füzért alkottak. A barokk stukkók nyomait a stukkós kereten kívül, a széleken is észre lehet venni. A következő réteg főleg a stukkós kereten kívül helyezkedik el. Egy klasszicista stílusú festményről van szó, architekturális elemekkel és négy kazettával a mennyezet négy szélénél. Ezekből kettő maradt meg, részlegesen, melyek égszínkék háttér előtt angyalokat ábrázolnak. A kereten belüli második rétegből nem sok maradt (spaklival felszínesen leverték, az 50-es évekbeli lefedés előtt), csak egy zölddel és feketével festett babérkoszorú és néhány hullámos vonal látszik. A mennyezet színei fizikai és kémiai romlást szenvedtek és kékesszürke árnyalatúak. A festményeket világosszürke alapra festették. Mivel rossz állapotban van és részbe beomlott, a mennyezetet ki kell cserélni.

5. helyiség

Ebben a szobában , a jelenlegi vakolat alatt (1-1,5 cm ) egy világosszürke festést lehet látni, minimális díszítéssel: keretutánzat, kazettázás, az ablakkeretekben fehérrel és sötétszürkével készítve. A falak felső részén egy díszítőfestmény látható, rézzöld alapon fekete, narancssárga és okker színekkel, pazarul kidolgozva, nagyrészt sablonnal kivitelezve. Az ablakkeretekben, a szürke mészréteg alatt, egy rózsaszín-lilás réteget találunk. Jól láthatók a barokk (?) stílusú virágmotívumot ábrázoló stukkózások nyomai, melyek valószínűleg kitöltötték a keretek négyszögű terét. A stukkóknak bordó színű kerete volt és belül sárgák voltak. A stukkó rajzolata, melyet a friss vakolatba véstek, jól kivehető. Ezek a stukkózások feltevéseink szerint a XVIII. századból származnak. (Megjegyzendő, hogy e réteg alatt van még 4-5 fehér mészréteg is). A mennyezet vakolata 70-75%-ban hiányzik. A megmaradt nyomokból kitűnik, hogy a mennyezetet két ízben díszítették. Az első díszítés-stukkózás színben és stílusban azonosnak tűnik az ablakkeretekben levővel. A mennyezet szélén 8 félkör sorakozott, belsejükben stukkós virágmotívumok és virágcsokrok váltották egymást. A félkörök közé nyilas hárfákat festettek, melyekből kettő maradt meg. (A mennyezetnek a fentebb említett rózsaszín-lilás alapja volt) E réteg fölé egy 0,5 cm vastagságú vakolat került, egy díszítőfestménnyel, melyen fekete alapon különböző színű (szürke, lila, kék) és vastagságú csíkok és rombuszalakzatok váltják egymást. Az első réteg azonos az ablakkeretekben levővel - minden valószínűség szerint (XVIII. század). Következésképpen, a következő réteg a XIX. századból származik.

6. helyiség

A kutatások nyomán az derül ki, hogy a jelenlegi vakolat alatt (mely 4-9 cm vastag) a nyugati terem díszítése nagyon hasonlít a keleti tereméhez. Ugyanaz a rézzöld alapozás található itt, mint a drapériautánzatnál. A zöld alapra sablonnal fekete növénymotívumokat festettek. 50-60 cm-nyi távolságra a drapériát merőleges, vájatos oszlopok szakítják meg. A festmény megrongálódott, mind a kalapácsütések, mind a később ráragasztott tapéta miatt. A színlemez kohéziójának a megszűnése, felületi erózió az északkeleti sarokban és biológiai támadás (zuzmó) figyelhető meg. Becslésünk szerint a festmény/festés a XIX. század elejéről származik. A terem mennyezetén nem látható díszítés nyoma.

7. helyiség

Falkutatás szempontjából érdektelen.

8. helyiség

A merőleges falak 2-3 cm vastag vakolata alatt ugyanazt a rézzöld alapot találjuk. 8-10 cm szélességű bordó színű csíkok láthatók, melyek az ajtókeretet veszik körül. Az ajtó körül egy keretutánzatot látni, melyet feketével és szürkével húztak. A felületen kalapácsütések látszanak. Ezt a szobát is utólag tapétázták. Ezért csak helyenként látszanak cinóber, smaragd, stb. színű foltok. Becslésünk szerint a két terem festésével egyidőben volt kivitelezve, tehát a XIX. század elején. A helyiség mennyezetén nem figyeltünk meg semmiféle díszítést.

9. helyiség

Ebben a helyiségben is megfigyelhető a reneszánsz famennyezet, sokkal rothadtabb állapotban, leromlott állapotban, mint mindenik fal. Egy 1-5 cm vastag vakolatréteg alatt egy díszítőfestmény-réteget találunk, mintákkal ( falutánzat), szürke alapon. Valószínűleg a XIX. században készült. Ez alatt még van 4-5 fehér mészréteg. A helyiség egyetlen ablakának keretében, fehér festékes alapon szeggel vagy körzővel karcolt grafittiket találunk

10. helyiség

A jelenlegi vakolaton 5 réteg mész található, legtöbbet közülük a XX. század második felében vittek fel, cél nélkül. E vakolat alatt van az első, mely egyetlen, szürke festést visel. A festés időbeli besorolása nehéz, mert nyoma sincs rajta festménynek, díszítésnek. A mennyezet leromlott állapotban van, csak a szélein maradt vakolat. 3 egyszínű réteg alatt egy díszített réteg található. Két bordó színű csík között, sötétszürke alapon, sablonnal festett virágmotívumok nyomai láthatók. A csíkokon kívül, a kék 3 árnyalata degradé-ban helyezkedik el. Valószínűleg a XIX. századból származik.

11. helyiség

A helyiség felében a mennyezet alatt érintetlen maradt a reneszánsz famennyezet. A jelenlegi, 2-4 cm vastag vakolatréteg alatt, a falak felső részén a XVII. századi vakolatot találjuk, mely világos okker színű. Egyik réteg sem mutat festménynyomokat.

12. helyiség

Egy 1,5-2 cm vastagságú vakolatréteg alatt egy 2 cm vastag, a falszerkezetre alkalmazott vakolatréteget találunk. Aranyos-okker alapon sablonnal festett, szimmetrikus virág- és növénymotívumokkal. Kalapács nyomai látszanak rajta. A színek: sötét okker, citromsárga. 8-10 cm-el a mennyezet alatt egy 25-30 cm széles csíkot figyelhetünk meg, mely a falak felső részének a díszítése. A festés, minden valószínűség szerint, a XIX. század második feléből származik

13. helyiség

A helyiség falain ma egy 1,5-2 cm vastagságú, meszeletlen vakolatréteg van. Ez alatt egy XIX. században készült díszítőfestmény-réteget találunk (világos és sötét zöld, vízszintes és függőleges vonalak smaragdzöld alapon, egymásra tevődve szimmetrikus, sablonnal készült növénymotívumokkal. A mennyezet alatt a réteg egy cinóber-okker-természetes árnyék színű növénymotívumban végződik.) A díszítőfestmény alatt egy 1 cm vastag, sárgás-fehérre meszelt vakolatréteg húzódik, díszítés nélkül. Ez alatt van az első vakolat (melyet a falszerkezetre alkalmaztak), melynek vastagsága 2-3,5 cm. Okker színű, nincs rajta díszítés. Mindkét rétegen látszanak a kőművesek kalapácsütéseinek a nyomai. Az ablak- és ajtókertben márványutánzat található, szürke alapon. A mennyezetet két rétegben festették. Az első réteg sárgás-szürke árnyalatú és díszítővonalak között akantuszvirágokat tartalmaz. A második réteg hasonló kivitelezésű, de különböző színárnyalatú (sötétebb szürke) és különbözik az akantuszvirágok elhelyezésében is. Az első réteg a XIX. század első felében, míg a második 20-40 évvel később készült.

14. helyiség

Minden valószínűség szerint a helyiség hozzátoldás a XVIII. századból. A falon 3 réteg vakolat van, okker, rózsaszín és szürke festéssel, díszítés nélkül. Az egész helyiség nagyon rossz állapotban van, erodálódott, a mennyezeten csak a sarkokban van vakolat. A mennyezet díszítése szürke alapon, két hangsúlyos fekete csík közé, sablonnal festett virágmotívumokból áll. Becslés szerint a XIX. század második feléből (végéről) származik.

Tekintve a falak erősen leromlott állapotát, mely a tető hiányának tulajdonítható, szükség van minél hamarabb a kastély megerősítésére és újrafedésére. A vakolatok rossz állapotát elsősorban a vízszivárgás okozza. Megfigyelhető az egymásratevődött rétegek közti tapadás megszűnése, a vakolatrétegekből való leválások, 40%-os arányban. A víz fizikai-kémiai hatása miatt a festékréteg színváltozásokat szenvedett és elvesztette kohézióját. A vakolat 30-35%-ban hiányzik az emeleti falakról. A legérintettebb a kastély északi oldala, a 14-es, 9-es, 12-es helyiségek és az 1-es, 2-es helyiségek a déli oldalon. A legérintettebb falakat le fogják bontani, ami a falakon levő vakolatot is érinteni fogja. A jelenlegi vakolat 55-65%-át meg lehet menteni.

Elsősorban a következő festmények megőrzését ajánljuk:

4. Helyiség: I, II réteg, keretek
5. Helyiség: stukkós réteg - keretek, zöld díszítőfestmény
13. Helyiség: zöld díszítőfestmény, továbbá az első, festetlen okker réteg
11. Helyiség: a XVII. századi vakolat (festmény nélkül)
9. Helyiség: a mintás festés (falutánzat) és a keret grafitti-jai.
6. Helyiség: zöld díszítőfestmény
8. Helyiség: zöld díszítőfestmény
az 1. és 4. helyiségekben levő stukkók újjáépítése vagy legalább színekkel való „jelzése”.

FÖLDSZINT

A kastély földszinti részét sokkal jobban károsította a felszívódó falnedvesség, e károsodás a leghangsúlyosabb az északi oldalon volt.

1. helyiség

A déli előépítmény (lépcsőház) nyugati falába egy lefaragott plasztikájú vállkő van beépítve. A lépcsőház földszintje profilozott gerendamennyezettel van fedve. Jelenleg ez a kastély egyetlen fennmaradt famennyezete. (A szétkorhadt emeleti mennyezetek elbontásakor kiderült hogy több helyiségnek rozettákkal díszített faragott gerendamennyezete volt, melyet később felnádaztak és levakoltak.) A lépcsőfordulónál egy fából faragott barokk bábkorlát tartja a mennyezetet. A lépcsőház emeleti mennyezetét stukkóból készült barokk medallion díszítette. A lépcsőház földszinti részét egyszerű fehérre meszelt vakolat borítja, több rétegben.

2. helyiség

E helyiség északi oldalán két félköríves ajtónyílás látható, melyek közül a jobboldali fel van falazva. A helyiségnek fehérre meszelt vakolata van.

3. helyiség

Falkutatás szempontjából érdektelen.

4. helyiség

A helyiségnek barokk fiókos dongaboltozata van. A falak első vakolatrétege a boltozatnál korábbi. Ezt az első vakolatréteget sárgásfehér meszelés borítja. A meszelt felületen értelmezhetetlen szénnel készült feliratok láthatók.

A boltozat első, fehérre meszelt vakolatára egy vékony elsímitott vakolatréteget hordtak, melyre egy secco technikájú díszítőfestés került. A díszítőfestés szürke alaptónusú, a boltfiókok mentén rózsaszín sávokkal és sablonnal festett kék virágornamentikával. A díszítőfestés a boltozat háromnegyedén fennmaradt, kielégítő állapotban, így megtartásra javallott.

5. helyiség

A kutatás idején nem volt hozzáférhető.

6. helyiség

Ez a helyiség szimmetrikus párja a 4 számú helyiségnek, azonos méretű és boltozatú. A terem első vakolatrétegére 7-8 réteg egymást követő fehér meszelés került. Ezt követően, egy vékony vakolatrétegen egy, a 4 sz teremben találhatóhoz hasonló, secco technikájú díszítőfestés következik. A díszítőfestés a boltfiókok mentén húzott hangsúlyos sávokból és a falmezőkbe festett medallionokból áll. A díszítőfestés alapszíne a szürke, főbb színei a barna, okker, angolvörös.

7. helyiség

Falkutatás szempontjából érdektelen.

8. helyiség (délnyugati torony)

A toronyszoba felületét legnagyobbrészt egyetlen vakolatréteg borítja, melyen 18-20 egymást követő mész illetve festésréteg található. Az északi ablak bélletében, a negyedik meszelt rétegen egy vöröses-lilás színű vonalakból álló festés látható. A kutatóablakból a minta jellegére nem lehetett következtetni, minden bizonnyal egy egyszerű, nonfigurativ díszítőfestésről van szó. Ezt a díszítőfestést követi két meszelt réteg, majd egy kékes-szürkés enyves díszítőfestés.

9. helyiség

Ennek a helyiségnek hiányzik a mennyezete, és a falak (vakolatfelületek) is sokkal károsodottabbak, mint az előző helyiségekben. Az első vakolatrétegen 4-5 meszelt réteg található, melyet egy sablonnal készült szürke-kék díszítőfestés követ. E helyiségből az északnyugati toronyszobába (10. helyiség) egy reneszánsz kő ajtókeret vezet.

10. helyiség (északnyugati toronyszoba)

Az első vakolatrétegen 5 meszelt réteg található. Ezen egy világoskék alapú festés van, melyen bordó színű díszítősávok találhatók.

11. helyiség

E helyiségnek fiókos boltozata van. (E boltozat legközelebbi analógiája a magyarbükkösi Kemény udvarházban található.) A helyiség rendkívül károsodott a felülről és alulról szívódó nedvesség következtében: a vakolat a helyiség 40-45 százalékáról hiányzik. A boltozat két helyen beomlott. A beomlásoknál jól megfigyelhető a boltfiókok töltőanyagának keresztmetszete. A töltőanyag középrészén egy 20-30 cm vastag kormos-szenes réteg látható, ez valószínűleg egy tűzvész eredménye lehet. Az első vakolatrétegből, mely a boltozatra is ráfut, a boltozat élein hengertagok voltak kiképezve. Ezt az első vakolatréteget a boltozat felületéről később nagyrészt eltávolították. A falmezőkön az első vakolatréteg nagyobb felületeken megmaradt, de igen lepusztult állapotban. Sárgásfehér meszelt felületén bizonytalan barna színű, értelmezhetetlen festésnyomok és szénnel készült feliratok észlelhetők. A helyiség északnyugati sarkában megmaradt egy kisméretű, félköríves záródású kémény-nyilás, mely a helyiség épültével egyidős. A helyiség délnyugati sarkában egy másodlagosan elhelyezett reneszánsz ajtókeret látható. Az ajtókerettől balra egy befalazott ajtónyílás látható, mely méreteiben megfelel a kőkeret méreteinek.

12. helyiség

E helyiségben a vakolat 30-40 százalékos mértékben hiányzik. A meglévő vakolatok rendkívül rossz állapotúak, feláztak, elváltak a faltól. A második, vékony vakolatrétegen egy sablonnal készült díszítőfestés töredékei láthatók.

13. helyiség (északkeleti toronyszoba)

30-40 százalékban hiányzik a szoba vakolatfelülete. Egyetlen vakolatréteg található, melyen 11-12 meszelésréteg van.

14. helyiség (északi előépítmény)

Ezt a helyiséget a XVIII. században toldották az épülettesthez. A belső vakolatfelületek feláztak, rendkívül károsodottak. Az egymást követő meszelésrétegeken nem találtunk díszítőfestést.

Összegzés

A kastélyban talált festések több korszakban készültek:

A legkorábbi, értelmezhető díszítések az emeleti helyiségek (keleti nagyterem, délkeleti toronyszoba) stukkódíszei, melyeket később kifestettek, majd lefaragtak és bevakoltak. E stukkódíszek töredékei előkerültek a pince ásatásának leletanyagában.
A keleti és a nyugati emeleti nagyterem XVIII. Század végi - XIX.századeleji díszítőfestései
A két földszinti nagyterem XIX. századi sablonos díszítőfestése

SÜRGÖSSÉGI BEAVATKOZÁS

Az emeleti keleti nagyterem díszítőfestése rendkívül rossz állapotban maradt fenn. A secco technikával készült falfestés kötőanyaga kiázott a festés helyenként érintésre porlik. A vakolatfelületek elváltak a korábbi vakolatrétegtől és a faltól. Leginkább a mennyezet alatti részek károsodtak, mivel ezeket érte a legtöbb beázás.

A sürgősségi beavatkozás keretén belül a keleti (emeleti) nagyterem rossz állapotú díszítőfestésének és vakolatának rögzítése, szélezése történt meg. A díszitőfestést részlegesen takaró, utólagos vakolatokat eltávolítottuk, majd a festett vakolatfelületeket szélezéssel rögzítettük. A szélezéshez mész-homok habarcsot használtunk 1:3 arányban.

Ugyanekkor kutattuk még és részlegesen rögzítettük a délkeleti emeleti toronyszoba ablakbélleteinek stukkódíszeit. E stukkódíszek, töredékes állapotukban is rendkívül érdekesek: pl: szarvason ülő szárnyas puttó, körülötte növényi ornamentika.

JAVASLATOK A HELYREÁLLITÁSBAN

Meg kell oldani a falak körüli lefolyó esővíz tartós (és nem ideiglenes) elvezetését, hogy az a falak tövéből távozni tudjon.

A külső falfelületeket a következő vakolatrészek megtartását javasoljuk:

- A keleti oldal, északkeleti torony, északi oldal első, festett vakolatrétege. Javasoljuk a jó állapotú vakolatfelületek megtartását és ezek kiegészítését az eredetihez anyagában, szerkezetében és felületében hasonló mész-homok vakolattal.

- A vakolatból készült és színezett ablakkeretek tisztítását, konzerválását és kiegészítését (ezek ugyanis a kőkeretekkel egyidősek).

- Általában a külső falfelületeken a jó állapotú, nem cementes vakolatfelületek megtartását és kiegészítését.

Az épületbelsőben:

- Általában a jó állapotú meszes vakolatok megtartását és kiegészítését. A belső terek helyreállításánál alapelv legyen az egészséges eredeti vakolatfelületek kiegészítése és nem a vakolatok maradéktalan eltávolítása.

- A következő helyiségekben javaljuk a díszítőfestések bemutatását, konzerválását és/vagy restaurálását:

· Földszint: 4. sz. boltozatos terem díszítőfestésének bemutatása (és rekonstrukciója)

· Földszint: 6. sz. boltozatos terem díszítőfestésének bemutatása (és rekonstrukciója)

· Emelet: Keleti nagyterem díszítőfestésének restaurálása, kiegészítése

· Emelet: Délkeleti toronyszoba stukkódíszeinek restaurálása

· Emelet: Nyugati nagyterem díszítőfestésének bemutatása

ILLUSZTRÁCIÓK JEGYZÉKE KÉPEK