Az érthető, hihető, átütő erejű tánchoz a mozgás mögött élményre van szükség, amelyet mint előképet, leghitelesebben a táncot egész lényével, kultúrájával átélő és értő paraszttáncos adhat át. Bár az elvonatkoztatott mozdulatkincs, a motivika egy-egy terület táncaiban többé-kevésbé közös, az e táncok egyik lényegét jelentő előadásmód mélységesen egyéni. Ha valójában meg akarjuk érteni a stilisztikai forma alakulását, alkotójának személyes megismerése elengedhetetlen.

Tehát ő volt 'szakmai házigazdánk', akinél két alkalmat sikerült teremtenünk tánctanulásra. Ugyancsak igyekeznie kellett a Capriban tavaly megrendezett nemzetközi táncversenyen fődíjat nyert két fiúnak, hogy követni tudják Jóska bácsi még ugyanazon pont ismételgetésekor is állandóan változó lezáróit. Felfedezhető volt ebben persze a tánc nehezen megfoghatóvá tételének tréfás, élcelődő szándékossága is, egyben virtuozitás, a mozgásanyag fölényes kezelése. Az elemző számára pedig a pont és lezárójának számos illesztési és variálási lehetőségét tárta fel. A pontozónál jóval kötetlenebb szegényesben aztán szabadon engedve komikumra egyébként is állandóan kész egyéniségét, a mozgássorok összefüggéseiből szándékosan kilógó, néha szellemesen groteszk mozdulat­csattanókkal keltett derültséget. Hosszas előzetes felkészülés híján ez már végképp követhetetlen volt. Megint csak a Lázár István által írtak tűntek igaznak '...pusztán a zene ütemivel fegyelmezteti kedve csapongását', amit Nagy Andrea édesapja, megértvén az adott mozgáskincsen belüli improvizatív találékonyságot, prózaibban így fogalmazott meg: 'Ismeri a zenét, és azt csinál amit akar.' Ha ezt túlzásnak is tartjuk kissé, feltűnő az ellentmondás e táncolási mód és az autentikát legfőbb szempontnak tartó néptáncegyüttesi, de akár a táncházbeli oktatás zárt formákba merevítő, állandósult motívumokat előadató  gyakorlata között. Átvettük a formát - sokszor azt is rosszul - a lényeg, a tartalom nélkül.

Az utunkat lezáró gyűjtésen megjelent a fél falu. Aki már részt vett hasonló alkalom megszervezésében, tudja, milyen körülményes az embereket összehívni. Hosszas előkészítést, sokszori helyszínre utazást, kapcsolatok kiépítését és folyamatos ébren tartását kívánja, és még ilyenkor sem biztos, hogy mindenki eljön, aki megígérte. Ezért is tartozunk külön köszönettel a falu lelkészének, hogy a vasárnap délutáni istentiszteleten kérésünkre prédikációjában az alkalmon való részvételre bíztatta a falu népét. Sokan eljöttek, és a gyűjtés végeztével el sem akartak menni. Késő estébe, éjszakába nyúló, spontán bállá, majd házi mulatsággá alakult az összejövetel, a velünk lévő lányok alapos leckét vehettek a csárdás helyi dialektusából. 

Természetesen inspiráció is kívánt lenni az utazás. Olyan növendékeimet vittem magammal, akik az iskolában együtt töltött majd' három év alatt nem csak kiváló gyakorlati felkészültségükről, de a táncelmélet, a tánclejegyzés iránti affinitásukról is tanúságot tettek. Ezt a talán még nem is mindegyiküknél tudatos vonzódást szerettem volna a terepmunka vitathatatlanul izgalmas élményeivel is felerősíteni, és további lépésként őket újabb gyűjtésekbe, majd így a személyes érdekeltség kialakulásával a feldolgozó munkába bevonni. Saját ügyként megélve érthetik meg, hogy csak az elméletet tudva és azt mindennapi eszközként könnyedén kezelve lehetnek a szakmájukat igazán értő táncosok, oktatók, koreográfusok, vagy az olyannyira hiányzó műelemző táncesztétikai és kritikai szempontokat kidolgozó szakemberek.