A magyarózdi református Egyházközség messzi történeti multra tekint vissza Erdélyben, egyike a legrégebben bejegyzett egyházaknak. Már az első 1227-ből származó feljegyzés is utal Ózdra, mint önálló egyházközségre, az 1332-34-es pápai dézsmák regestrumai Márton nevű lelkésszel az élen említik.

János Zsigmond korában a falu birtokosaiként egy Ózd nevű családot találunk, mely védnöksége alatt az unitáriusoknak keletkezik itt virágzó egyházközségük. A történelmi körülmények miatt ezt követően csak 1786-ból vannak adatok.

Ózdon a XIX. század közepén még nagycsaládközösségben éltek, egy házban laktak a nagyszülők, a szülők, azoknak nem egy esetben két vagy három házas fiuk, valamint azoknak a gyermekei. Horváth István falumonográfiájában irja, hogy ebben az időszakban negyvennyolc házat tartottak számon, ami a nagycsaládközösség figyelembevételével hatszáz lelket jelent. Konkrétabb adattal Lázár István szolgál, az Alsófehér vármegyéről szóló leírásában. Állítása szerint 1898-ban Magyarózd lakossága 970 lélek volt. ez már jelentős gyülekezetnek számt, tekintve, hogy szinte kimondottan magyar reformátusokról van szó. A falu a mai napig megőrizte nemzeti és vallási önazonosságát. Mindössze néhány cigány családról találunk említést, akik ortodox vallásúak voltak.

A magyarózdi református gyülekezet legnagyobb lélekszámú az 1850-es években volt, azóta folytonos apadás tapasztalható. Az 1950-es lelkészi jelentés 769 főt említ, még elkeserítőbbek a legujabb, 2001. évi számadtok, miszerint az egyházközösség lélekszáma 365. Ötven év leforgása alatt a felére apadt. Magyarázható ez a természedes apadással, de igazi oka a kiköltözés.

Az ózdi gyülekezet egyházát szerető, az istentiszteleti alkalmakat és vallásos rendezvényeket buzgón látogató közösség volt mindenkor. A múlt dokumentumai tanúskodnak arról, hogy mennyire ügyelt a gyülekezet, hogy "mindenekékesen és jó rendben legyenek". A hívek saját problémájuknak érezték az egyház  gondjait és igyekeztek, hogy annak dolgait megfelelően rendezzék.

Az uradalmi birtok és a astély szomszédságában magasodik a messzire ellátszó magyarózdi templom. A nemesi udvarház és a templom környékén a feltételezések szrint valami római vár vagy castrum állhatott, amire az archeológiai leletekből is következtetni lehet. A parókia dombja pedig a középkorban temetkezési hely volt. Tény, hogy ásáskor még mindig előtünnek régi emberi csontok maradványai és a római korból származó vörös téglák.

A falu régi templomát - a kastélyhoz hasonlóan - Pekri Lőrinc építette a XVII. század folyamán, az idők folyamán azonban nagyon leromlott az állapota, így már 1895-ben megfogalmazódik egy új templom építésének szükségessége. Az új templom alapkőletételét 1909. május 23-án ünepelték, s 1910 augusztusában véget is értek a munkálatok, a felszentelésre augusztus 27-én került sor. Elhatározták, hogy a templomot a néhai báró kegyes emlékezetére Radák templomnak nevezik. Bár ezt mindenki támogatta, ma már senki sem hívja így a templomot.

Annál maradandóbb azonban az a fekete márvány emléktábla, melyet a főbejárattal szemben helyeztek el, és melybe aranyozott betükkel a következő feliratot vésték:

"Isten dicsőségére épült a báró Radák kegyes alapítványaiból és a hívek filléreiből Dr Kenessey Béla püspök, Jancsó Lajos esperes, G. Kovács István lelkész, Korodi Ferenc gondnok idejében. 1909."

A templom "klasszikus templom-stílusban" épült, egy toronnyal és két bejárattal. Az alapterülete 250 négyzetméter, a templomtorony magassága 32 méter. A bejáratok a templom ugyanazon az oldalon helyezkednek el, mindkettőt egy-egy kiugró bolthajtás teszi jellegzetessé. A szószék a főbejárattal szemben helyezkedik el. Mind a két oldalon magas karzatot építettek. Az orgona a bejárathoz viszonyított jobb oldali karzatban található.

Az orgona - A régi temlomban lévő orgonáról semmilyen adat nem maradt fenn, meglétéről csupán egy jegyzőkönyvi utalásból lehet tudni 1909-ből, miszerint a régi orgona hasznavehetetlenné ált, ezért egy újnak a beszerzéséről kell gondoskodni. A megvalósítás a következő évben meg is történt. Formáját tekintve az orgonának egy klaviatúrája van 54 billentyűvel és 27 pedállal. A játszóasztalt a sípokkal összekötő szerkezet pneumatikus, amely lábfujtatással működik. A feljegyzések szerint a legnagyobb javítására 1947-ben került sor. Sajnos az idő az emberi alkotásoknak sem kedvez, így az orgona jelenleg ismét komoly javításra szorul. Még használható állapotban van, de a fujtató szerkezet igen megrongálódot, ezért újabb javítást igényel.

A szószékkorona - A szószék a teplom főbejáratával szemben található, fölötte impozánsan emelkedik annak díszes éke, a templombelső legművészibb alkotása, a szószékkorona. Alsó szegletében körben a következő, immár nehezen olvasható felirat áll: "SZENTSÉG A JEHOVA K.M. BÉNYEI NÉHA. TEKINS.ÚR BÉNYEI RADÁK ÁDÁM ÚR ÉS KEDVES TÁRSA GR. PEKRI ERZSÉBETH THERESIA A MAGOK S EZ ÓZDI RE.EKL. A KÖLTSÉGÉN ÉPÍTETTÉK 1733 E. 36."  A barokk stílusban kifaragott korona készítőjének mesteri munkáját dicséri. A csúcson a református egyház jelképe látható kifaragva: a fiókáit saját vérével etető pelikán.

A harangok - A templomtoronyban található harangokról így ír Orbán Balázs: "Van egy érdekes harang is a templom tornyában, melyen ezen körirat olvasható: Engem An. 1678. Elsőbb Bethlen Jánosné, Fekete Klára. Máso. An. 1731 Radák Ádám és szerelmetes házastársa groff Pekri Erzsébeth Terezia csin." Azóta megszaporodtak a harangon található feljegyzések, amennyiben 1889-ben megrepedt és újra kellett önteni. 1894. augusztusára elkészült a 171 kg súlyú új harang, mely azóta is hívja a keresztény lelket az istentiszteletre. A templomtoronyban ott található még az un. nagyharang, melyet a két világháború között öntöttek a hívek adomáyából, a következő felirattal: "Isten dicsőségére öntötte a magyarózdi református egyházközség híveinek adakozásából 1925-ben öntötte Klein Oszkár K. Cugiron". Jelenleg ez a két harang található a magyarózdi templo tornyában arra a haranglábra erősítve, melyet a fába vésett felirat szerint Fülöp György egyháztag készített és adományozott az egyháznak 1902. április 16-án . Volt még az egyházközségnek egy harmik harangja is, melyet a világháború során kidobtak a templomtoronyból és elvittek. De mégsem ágyút öntöttek belőle, hanem a krasznai templom tornyába került.

Klenodiumok - A nemesfémből készült kegyszerek nem is annyira az anyagi, mint inkább eszmei értékét képviselik az egyházközségi javaknak. A kegyszerek készítésének idejét nem lehet nyomon követni, néhány a becslések szerint a középkorból, néhány a reneszánsz idejéből származik. Radák Ádám az ózdi egyház kegyes patrónusa adományozott egy főúri serleget és egy úrasztali tányért. A kehely a feltételezések szerint középkori német ötvösmunka, rajta három páncélba öltöztetett harcost mintáz, akik mindnyájan egy-egy fegyvert (lándzsát, pajzsot vagy ijjat) tartanak kezükbe. Az alakok között három groteszken kifaragott emberfejet lehet látni, a kehely felső peremén körben pedig vadászjeleneteket ábrázolt készítője. Az egész serleget dús mintázat hálózza be. A talpán szintén három sisakos és szakállas katonának finoman megmunkált arca néz felénk. Fölöttük három kifaragott kecskefej, kicsivel lentebb három kosfej látható. A kelyhet két izben is értékesíteni akarták, először 1908-ban a templomépítési munkálatok fedezésének érdekében, másodszor pedig 1930-ban, amikor az egyház templomjavítás előtt súlyos anyagi gondokkal küzdött. Az Igazgatótanács mindkét alkalommal elutasította az eladási kérelmet, igy jelenleg is az ózdi egyházközség tulajdonában áll és ebből vezik magukhoz az úrvacsoraosztás során a férfiak a bort.

A Radák-hagyaték másik értékes darabja a virágszirom formájában kialakított és körben a szélén recés mintázatúra megmunkált ezüst úrasztali tányér. A hátán a két koronás nemesi cimer alatt az 1782-es évszám olvasható. Az úrvacsoraosztás során erre helyezik a felvágott kenyeret.

Az úrasztali tányérok rendjén meg kell említeni azt az egyszerű óntányért, melynek alján a következő írás látható: "OZDI REFORMATA EKLESIAE".